A megbeszéltek szerint fél 9-re állított ébresztőre keltem negyed tízkor. Nem túl vidáman realizáltam, hogy még mindig kurva hideg van, és szakad az eső… Első lépésként felkeltettem Marcsit, hogy ő is élvezhesse a szibériai körülményeket. Háromazegyben kávé volt a következő lépés, először vízforralós meleg vizet akartam, kicsit vízköves volt a cucc, úgyhogy a kávéfőző gépben forraltam vizet… persze nem, mert az utolsó használó faszántosan benne hagyta az idővel összeszáradt penészes filtert. Így lett bojleres langyos vizes kávé az áhított gőzölgő helyett.

A mai program eredetileg bevásárlás (10:30) és a netkapcsolat beizzítása, miután hazaértünk. Megnéztük a túra előtt a TBBT 5. évadának első részét, majd átmásztunk a zuhogó esőben (télikabát, hosszúgatya, bakancs, téli zokni, ahogy kell azt június közepén). Laza 5 perces autóút után, mialatt megtudtuk, hogy igazából a környék baromi száraz klímájú és az elmúlt 2 hónapban is csak kétszer volt eső kb – ettől igazán jobban éreztük magunkat – és hogy választhatunk a következő programok közül: vásárlás után nézelődhetünk az ürességtől kongó városban szakadó esőben és utána hazabuszozhatunk, vagy visszajöhetünk autóval. Nehéz döntés volt. Tényleg. A csodaszupermarket az ALDI nevet viselte. Elke javaslatára meg is vettük az aldis mobilnet csomagot(12E) és a kártyafüggetlen sticket (40E), valamint az élethez nélkülözhetetlen cuccokat: ásványvíz, mangós ásványvíz, melynek mint otthon kiderült hígított poshadt dinnyelé íze van, búzasör, sajt, wc papír, ropi, tej, csemege ubi, kész saláta, tea, virágmintás öngyújtó, 3 db., mert az kell! Vettünk még valami random francia cidert, mert az eredeti forraltboros tervet elvetettük normális bor hiányában. Az árak nem vészesek, talán a kenyér volt érezhetően drágább (inkább sokkal), mint otthon.

Hazafelé fény derült a városka nevének eredetére is, ami nem bizonyult túl bonyolultnak: Ahr-weiler a közeli kis folyócskáról kapta a nevét, a weiler pedig falucskát jelent. Az eredeti kis falu 7-900 éves, rengeteg régi építésű házikóval, az itt lakók a borászatra alapozták az életüket és kis kör alakú falucska volt eredetileg. Neu-Ahr-weiler pedig jóval fiatalabb település, a 18-19. század közepén épült házak jellemzőek rá, funkcióját tekintve pedig egészségügyi szolgáltatásokat nyújt a jómódú idősebb német lakosságnak („wellness for rich people”. Vidáman, reményekkel telve érkeztünk haza, hogy na végre lesz netünk, Kipakolás után természetesen neki is estünk a doboznak és a csomagnak, mint a kisgyerekek karáncsonykor a rég várt lego összerakásának. A pakk természetesen nem bonyolult, még egy levágott fejű mirelitcsirke is játszi könnyedséggel tudja bepattintani a sim kártyát és telepíteni a szoftvert. A stickbe a sim belehelyezése már problémát okozott nekem, de Marcsi hardveres tapasztalatával sikerült áthidalni a problémát (igen, a sim kártyát el is lehet forgatni!). Csodás német weiterek nyomogatása után feltelepült a cucc, kérte a pin kódot, majd a sokat mondó netsuchen felirat fogadott minket. Akkor kezdtünk kicsit kibukni, amikor még 1, majd 5 perc után sem változott az állapot. A beállításokat átnézve minden rendben volt, ez kb. 0 némettudással is ment. Kipróbáltuk a cuccost a másik notin, minden helyiségben, a kecó körül is, bútorra felállva. Fail. Jel nincs. Agyfasz! Vegyél 15k-éer mobilnetet, ami nem működik. Nem lassan, szuttyogva, ledobálva, nem. Sehogy. Önbizalomtól duzzadva a „megkérdezzük a közönséget” opció mellett döntöttük, úgyhogy átkommandóztunk a még mindig szakadó esőben a „központba”, végig csekkolva, hááááátha lesz net. Nem volt. Benn a lakásban újratelepítettük a progit, mert ugye biztos az a baj, német segítséggel felügyelve a processzt, de nem mi voltunk a fogyatékosok, ott sem talált jelet, még az emeleten sem. WTF? Kérdésünkre Elke közölte, hogy ez az egyik legjobb szolgáltató, de sajnos a mobil net nem annyira stabil – konkrétan kurvára nem stabil, hanem nincs – és hogy akik próbálgatták, azok azt mondták, hogy se a vodának se a magenta csodának nincs rendes jele a környéken. Bíztató. Akkor most mi legyen? Sajnos ezer dolga van, így ma nem tud minket visszavinni, hogy visszakérjük a zsetont (amit elvileg szerinte 14 napig lehet megtenni) és vegyünk más szolgáltatótól netet (ami persze sanszosan ugyanigy nem fog müködni). Ahogy elnéztem az aldis hölgyike majd próbál lerázni minket és kihasználni, hogy Ő nem beszél csak németül. De ne legyen igazam. Mindenesetre valószínűleg majd Jürgennel megyünk vissza.

Visszatérve a kuckóba beüzemeltem a fűtést. Tegnap este csak gázpalackot találtunk  tv mellett – aminek mellesleg rossz a hangszórója – úgyhogy ma kértünk fűtő cuccot is hozzá. Pöccre indult, úgyhogy most, amikor ezt írom már kellemes melegben vagyunk. Nekiláttunk elkészíteni a bőséges ebédet – rizs, erős pista plusz fincsi fasírt még otthonról(köszönet érte Marcsi anyukájának) és ubi. Utána hozzáfogtunk leírni az elmúlt két nap történéseit – közben elfogyott a cider és a búzasör is jó választásnak bizonyult. Amint végzünk a gépeléssel átmegyünk a főépületbe és remélhetőleg megosztjuk veletek az eddigieket (már fél 5 van).

Hát nem így lett. Fél 8, most egyelőre befejezem az írást, felrakjuk az eddigieket és netezünk egy kicsit a főépületben kábeles neten. 

-Azie

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.