Akkor nézzük az eddigieket az én szememmel is! J A hétfő délelőtt futkározással telt a XIII. és V. kerület között. Kresz-NAV-Bazilika környéke-Arany J. utca-Teréz körút-Kresz-NAV-Teréz körút-Kresz… majd végre Népliget. Marcsit már tűkön ülve vártam Kanizsáról, meglepetésemre nem egyedül érkezett, hanem csinos barátnőjével, Annával! J Időre átértünk a busz indulási helyére, a Szöglet presszóhoz, úgy döntöttünk beülünk egy utolsó kávé-ice tea-cigi kombóra, mivel a megállóban sem árnyék, sem pedig ülőhely nem volt. A presszóban a cigi elfogyott, a kávé pocsék volt, a nestea meg csak simán drága. Itt vártuk be a búcsúzni érkező Kingát, akinek már ezt az eléggé egyértelműnek tűnő helyet is nehezére esett megtalálni, még 3 telefonos útbaigazítás után is. :P Aztán nagy nehezen odataláltak a pasijával, bucsúpuszi, búcsúfotó… Más tényleg nem volt! J Szupernagyin kívül még említésre méltó a kis japán fickó, aki minden megállóhelyen fotózkodott a busszal. Nem a környező látványossággal, hanem a busszal. A WC-t kb annyiszor használta, mint a többi utas együtt. Valószínűleg odabent is fotózkodott. A WC egyébként olyan volt, mint egy magánzárka – térdet görnyesztve, hátat behajtva, kapaszkodva kellett dolgoznom azon, hogy ne kelljen egyből mosással kezdeni a megérkezés után (büntisarok). Ilyen szempontból a kis japán még lehet élvezte is a helyet. Az út folyamán a legnagyobb kihívást az utasoknak a WC elhagyása után az ajtó bezárása jelentette szerintem. Pontos indulás Üllői-Petőfi híd-M1.

Pontos érkezés Győrbe, útközben látványos zivatarok a távolban, az úton ragyogó napsütés, melyet csak 1-2 szélerőmű árnyékolt be, meg a legelésző tehenek. A csinos csajszi a hallottak alapján Amszterdamig ment, ami durva, hogy egész Bonnig egyszer sem láttuk leszállni a buszról, de még a mosdót sem használta. Robotok márpedig léteznek. Hiába, az orvostudomány ma már képes megváltoztatni a külsőnket, de az igazi áttörést az ilyen egyedek jelentik. Kapott is egy horkoló tagot Pozsonyban maga mellé szegény, bár gyanítom őt kevésbé zavarta fülesen keresztül, mint a többieket. Megérkezés Pozsonyba, ahol kb megtelt a busz csinos szlovák lányokkal (is). Sajnálatosan legtöbbjük a pasijával szállt fel, vagy búcsúzott el tőle az ajtóban. Pozsony biztosan szép város, mi nem sokat láttunk ezúttal belőle, talán majd a visszaúton. A következő megállóhely Brno volt, ahol a zöld villamossínen és a hegyen álló gyönyörű templomon kívül talán még a macsakaköves rázkódás és a Marcsi szerint darabos építkezés ami említésre méltó így elsőre. Nem sokkal Brno után sötétedett be, kaptunk egy kis esőt arcba, de pontosan érkeztünk meg Prágába, dicséret érte. A kiszolgálás szerintem korrekt volt, bármire szükségünk volt (lett volna) az utaskisérő kedvesen tette a dolgát. Kérdésünkre, hogy vajon Prágában tudunk-e rendes kávét inni és euróval fizetni, nem tudott válaszolni. A busz maga kényelmes és csendes volt, a wifit hiányoltam így 2012 nyarán, tekintve, hogy már a belföldi járatokon is alap szolgáltatásnak számít.

            Szóval Prága. A város éjjel is pont olyan szép (már amire emlékszek a GP-ről… Bár akkor az abszint maradandóbb emlékeket hagyott, mint a város nevezetességei), mint közel 10 éve, már ha beértünk a bevásárlóközpont rengetegen át a Moldváig… A vár díszkivilágítása gyengébb, mint nálunk, de hát ugye az ember nézze nappal. Jogos. J 30p várakozás a csatlakozásra, 8Kr a pisilde az állomáson, úgyhogy a 10 euróval való fizetést inkább skippelem, nem need a maréknyi korona nehezéknek, reménykedve hogy azon a buszon lesz wifi. A győri lány valóban jön tovább velünk, bár miután felszállt, eltűnt örökre. Úgy tűnik, a cseh lányok is majdnem olyan csinosak, mint a magyarok. J Rövid út után Plzeni megállás „please don’t leave your seats” felkiáltással. A felszállók közül akire felfigyeltem, az egy párducmintás ruhában nyomuló, valami ázsiai csajszi volt, aki egyből lejattolt a japán fickóval és a haverjával. Plusz vele volt a kölyke is. Elég kurvás beütése volt, ahogy előadta magát. A továbbiakban nem volt vele gond. (Most hirtelen eszembe jutott, hogy nagyon emlékeztet az otthoni létre, hogy az elmúlt 3 napban a kutya sem keresett telefonon itt sem! J - persze a Marcsi telója fél óránként csörög… …persze úgysem veszi fel!). Nem sokkal később sikerült elaludnom nekem is valahogy, amire ébredtem, hogy felkapcsolták a lámpákat és az utaskísérőnk közli először ékes cseh nyelven, majd angolul, hogy a német rendőr kollégák megállítottak minket ellenőrzésre – portyázó német rendőrök éjjel fél 2-kor, biztos megint állnak a D3 szerverek… Csodás. Az egyetlen pozitívuma a dolognak az volt, hogy lehetőségünk volt leszállni és végre kezet mosni. A mosdó nem igazán volt alkalmas ülő használatra mondjuk. A következő megállóhely Nürnberg központjában volt, ahol semmi érdemleges nem történt a melegsrác viselkedését kivéve, talán még az, hogy itt volt egy hajléktalan. Würzburgon gyakorlatilag átsuhantunk, majd az úton Frankfurtba gyönyörű látványt nyújtott a hajnali napkelte, ahogy megvilágította a völgyben tóként elterülő ködlepte tájat. Sajnos Marcsi ezt nem láthatta, de nem volt szívem felkelteni, olyan békésen aludt. Mire Frankfurtba értünk már felkelt a nap. A város gyönyörű, tiszta, rendezett, a parkok zöld színben úsztak, a folyóparton a lépcsők mellett hattyúk úszkáltak. Minden utcában, még a kisebbekben is kerékpársáv és kerékpárutak. Szóval egy olyan város, ahol szívesen élne az ember. Sajnos nem sokat voltunk a városban, hamar kiértünk a repülőtérre, ahol az egyik legimpozánsabb épület egy szálloda, mely olyan stílusban épült, mint az új Sportcsarnok. Frankfurt és Bonn között elgondolkodtunk a dimbes-dombos tájat látva, hogy mennyire is lesz jó nekünk a bringás közlekedés – mivel hogy a németországi kontaktunk 2 bringát ajánlott fel a napi munkába járásra. Bonnba jó tíz perces késéssel érkeztünk. Maga a város – legalábbis amerre jártunk egyáltalán nem egy volt főváros képét mutatja. A főpályaudvartól mintegy 10 percnyi gyaloglásra rakott ki minket a busz. Könnyed séta és pár kerékpáros akadályozása után meg is érkeztünk a pályaudvarra, amely szintén nem nagy, 5, talán 6 sínpár fut be a helyre. A sínek mentén végig amerre jöttünk tarka sorházak álltak, ami furcsa látvány volt a pesti állomásokhoz képest. A főbejáratnál nem láttam akadálymentesítést, viszont az összes vágányhoz mozgólépcső van fel-le. Itt találkoztunk az első kéregetővel, aki elmondása szerint vonatjegyre gyűjtött. A vonatjegy a mintegy 20 km-re 3,6 euró volt. A díjszabás egyébként körkörösen zónákra van osztva távolság (és menetidő) szerint. Miután picit elbambultunk (itt láttam az első csinos német lányt) elég karcosan értük el a vonatot Meckenheimbe. Ahogy a lábam átlépte a küszöböt az ajtó becsukódott és el is indultunk. A mögöttünk rohanó két fickó okkal volt kissé ingerült, hogy fél órát kell várniuk. A vonaton írtam egy sms-t, hogy a fogadóhelyen tudják, hogy megérkeztünk. Meckenheimbe mintegy 15 perces út után értünk. Ami szemet szúrt, hogy sokkal tágasabbak a vonatok (a zónajáratok legalábbis), így alkalmasak bicikli szállításra is. Kb. 10-15 bringa kényelmesen elfér egy (és mindegyik) kocsiban. A rövid utazást egy kutya tette még emlékezetessé, aki nem igazán stresszelte magát a tömegközlekedéstől – olyan látványt nyújtott, mint beszarikutya a fura farmból. Miután leszálltunk, elkezdtünk fényképezkedni, amikor is arra lettünk figyelmesek, hogy a túloldalon integet nekünk egy férfi, azt magyarázva, hogy a sínen egy jókora kerülővel tudunk átkelni. Kellemes meglepetésként ért, hogy a kerülő után a mikrobusz oldalán, amivel a férfi jött, felismertük a fogadó intézet logóját – így megmenekültünk a jó 2 km-es bőröndvonszolástól egy főút útpadkáján. J Sajnálom, hogy csak 1-2 névre emlékszem, de idővel majd pótlom a hiányosságokat. A sofőrünk sajnos nem beszélt, csak németül, így nem sok mód nyílt komolyabb ismerkedésre. Végül megérkeztünk a farmra.

A farmra érkezve szívélyesen fogadtak, majd gyorsan körbevezettek minket az alma- és körteültetvényben, utána pedig megebédeltünk az egyetemi campus menzáján Rheinbachban. Megkaptuk a 2 drótszamarat és elhoztak minket a szállásra. Erről a mintegy 4 órárol is írunk majd részletesebben ,de a mai délután nagy része már így is főleg a ti szórakoztatásotokkal telt, ahelyett, hogy élveztük volna kinti csodálatos, napsütéses nyári időt. Néhány címszó a kimaradtakról kedvcsinálónak: jegygyűrű Szabi hatodik kiszemeltjén, kifolyik-e a pálinka?, router helyett biciklikulcs, vegyél-e magyar terméket?, babettával járok és én ne legyek kemény?, klapschmohn, az 5. elem… …és még rengeteg érdekesség, ami egyébként kutyát sem érdekel. :)

-Azie

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.