A délelőtt folyamán kezdeti nehézségekbe ütköztünk. Eltörtem a bőröndöm húzokáját, még jó hogy kettő van rajta. Khm, nem is Én lennék. Szabi , pedig Pesten bambusz szálas zokni után futkosott. Szerintem nagyok az igényei, de csodák csodájára sikerrel járt.  Mi és a buszunk is megérkeztünk 3 körül a Népligethez. Felszállás közben találkozunk Szupernagyival, akit nem érdekelte, hogy a busz személyzete nem beszél magyarul, de ő rendíthetetlenül magyarázott nekik. 15:30 START !  Hahó nincs net, na ez így hosszú lesz.  Az első megállónk Győrben volt .  Szabi szemei felcsillantak, amikor egy barna hajú széplány feltűnt a buszon. Nem is Ő lenne.  Legnagyobb örömünkre Pozsonyig meséket játszottak a buszon, leleményesen rájöttünk (20 perc után) hogy van angol szinkron is. Nos így élvezhetőbbé vált, mint csehül. Pozsonyban Szupernagyi újból megtalált, rájött, hogy jobb olyannak magyarázni, aki érti is. Szabi keresi a várva várt szőke copfos,nagy mellű német és persze szűz csajokat, azt gondolom, mondanom sem kell nem sok sikerrel. Folytatódik a mesenézés, Scooby- doo –t kaptunk. Közöltem, hogy ez a kedvencem. Szabi erősen elgondolkodott rajta hogy leszáll, nem is értem mi ez a kiakadás. A mese láttán felfedeztük, hogy az utaskísérőnk kiköpött mása Sooby- doo –ból a szemüveges okos lánynak. Egyébként nagyon kedves volt, egész úton kérdezősködött szeretnénk- e; ”Újságot? Teát? Kávét? Fülhallgatót?” Nem köszönjük, meg szoktuk már a hazai körülményeket.(ha szeretnél, valamit vidd magaddal). Brünoba érkezve rácsodálkoztunk a villamos sínek közötti füves részre. Jé, mi ez? Biztos valamelyik tájrendező kiszabadult és hagyták kibontakozni, de csak 50 méteren. Több a semminél, legyünk pozitívak!  Amíg vártunk az indulásra, Szabi felvilágosított, hogy az általam felismerhetetlen autó Subaru márkájú. Utólag is köszönet érte, aznap is tanultam valamit. Felcsillant a szemem egy Renau –n, hogy mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha kocsival mennénk ki és persze az előttünk álló kisautó teljesen megfelelne az igényeinknek. Induljunk tovább! Menetközben egy kávéra beadtuk a derekunkat este 10 körül, rossz döntés volt. Fújj, keserű és híg fekete valamit hívott a kedves hölgy kávénak.  11-kor megérkeztünk Prágába. Jöhet az átszállás. Atyaég, meg kell mozdítani a bőröndöt! Fél órát várakoztunk, komolyan itt már állva el tudtam volna aludni. Szabi még nem fáradt el, szeme a jó csajok után cikázott. Megosztotta Velem új felfedezéseit, amit két-három ásítással díjaztam is. Felszállás után, annyira még volt erőm, hogy van-e net a buszon. Bármilyen meglepő, de itt se volt. Hé, szuper nagyi eltűnt! Kár, pedig már kezdtük megszokni. Hát akkor nem maradt más, aludjunk!

 -Ann

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.